Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gazdag és hatalmas uralkodó, aki a történelem egyik legnagyobb birodalmát vezette. Őt úgy hívták, hogy Krőzus, a Lüd király. Krőzus híres volt mérhetetlen gazdagságáról, és uralkodása alatt Szardisz városa a világ egyik leggazdagabb városává vált. A király kincstára tele volt arannyal és ezüsttel, és a birodalma virágzott.
Egy nap Krőzus úgy döntött, hogy tanácsot kér az ókori világ egyik legbölcsebb emberétől, Szolón athéni filozófustól. Meghívta Szolónt a palotájába, hogy megmutassa neki hatalmas gazdagságát. Krőzus büszkén mutatta meg kincstárát, és megkérdezte Szolónt:
Mond, Szolón, szerinted ki a legboldogabb ember a világon?
Szolón körülnézett a csillogó arany és ezüst hegyeken, majd nyugodtan válaszolt:
Ó, király, az ember boldogságát nem a gazdagság határozza meg. Én ismerem egy Tellos nevű embert Athénból, aki becsületes életet élt, gyermekei és unokái szeretetében, és békében halt meg.
Krőzus csalódottan hallgatta a választ, és tovább kérdezte:
És ki a második legboldogabb ember a világon?
Szolón ekkor Kleobiszt és Bitónt említette, két testvért, akik erényes életet éltek és hősi halált haltak, így örökké emlékezetesek maradtak.
Krőzus dühösen kérdezte:
És én? Én nem vagyok boldogabb ezeknél az embereknél?
Szolón ekkor bölcsen így szólt:
Ó, nagy király, a boldogságot csak az ember életének végén lehet megítélni. A sors kiszámíthatatlan, és a gazdagság semmi, ha az élet végül szerencsétlenül alakul.
Krőzus nem vette komolyan Szolón szavait, és továbbra is büszke maradt gazdagságára. Azonban néhány évvel később a Lüd Birodalom sorsa fordulatot vett. A perzsa király, Kürosz, megtámadta és legyőzte Krőzus hadseregét. Krőzus fogságba esett, és halálra ítélték.
Ahogy Krőzus a máglyán állt, és a lángok lassan körülölelték, eszébe jutottak Szolón szavai. Ekkor hangosan felkiáltott:
Ó, Szolón, Szolón, milyen igazad volt!
Kürosz, aki hallotta Krőzus kiáltását, megkérdezte tőle, hogy mit jelent ez a felkiáltás. Krőzus elmesélte neki Szolón bölcs tanácsát. Kürosz megértette a történet tanulságát, és Krőzus életét megkímélte, így a bukott király végül elgondolkodva élhette le hátralévő napjait.
Ez a történet tanulságos üzenetet hordoz a pénz és a boldogság viszonyáról. A gazdagság mulandó, és az igazi boldogság nem anyagi javakban rejlik, hanem az élet értékes pillanataiban, az emberi kapcsolatokban és az erényes életben.