Ha valami pénzügyi téma körül sok a félreértés, az biztosan a magánnyugdíjpénztári rendszer. Van, aki szerint elvették, amit a saját számlájára fizetett, mások szerint eleve hiba volt belépni. De nézzük meg tisztán, mi is történt, és miért alakult ez így.
Egy kis történelem – a „három pillér” korszaka
1998-ban Magyarország új nyugdíjrendszert vezetett be, a Világbank ajánlása alapján. A cél az volt, hogy ne csak az állami rendszer tartsa el a nyugdíjasokat, hanem mindenki saját maga is takarékoskodjon.
Ez volt a híres „három pillér”:
- Állami (felosztó-kirovó) nyugdíjrendszer – ahol az aktív dolgozók járulékaiból fizetik a mostani nyugdíjasokat.
- Magánnyugdíjpénztári rendszer – itt a járulék egy része egyéni számlára ment, befektették, és elvileg nyugdíjkor ez adta volna a második lábat.
- Önkéntes nyugdíjpénztárak – a harmadik, teljesen önkéntes forma, amit még ma is használhatunk.
Hogy működött a magánnyugdíj?
A dolgozó minden hónapban fizette a nyugdíjjárulékot.
- Aki belépett a magánnyugdíjpénztárba, annak a járulék kb. 6%-a ment a saját egyéni számlájára (amit a pénztár befektetett),
- és 1% maradt az állami kasszában.
Aki nem lépett be, annak az egész 7% az állami rendszerbe ment.
A különbség az volt, hogy:
- a belépők saját számlát kaptak, amit elvileg örökölni is lehetett,
- viszont kevesebb állami nyugdíjra lettek jogosultak, mert a járulékuk nagy része nem az államhoz ment.
Az állami rendszer tehát kevesebb pénzt kapott, miközben ugyanúgy kellett volna fizetnie a nyugdíjakat – ez volt a pénzügyi feszültség alapja.
Miért volt vita a rendszer körül?
A reform szándéka jó volt: a demográfiai problémák miatt (egyre több nyugdíjas, kevesebb dolgozó) egy tisztán állami rendszer hosszú távon nem fenntartható.
Viszont a gyakorlatban az állam bevételei azonnal csökkentek, hiszen a pénz egy része a magánpénztárakba ment. Ez rövid távon költségvetési lyukat okozott, amit hitelből kellett pótolni.
A tagok viszont úgy érezték, végre valami tényleg „saját pénz”, amit nem az állam ígér, hanem a számlájukon látnak.
A nagy fordulat: 2010–2011
2010-ben az új kormány bejelentette, hogy „visszaállamosítja” a magánnyugdíjpénztári vagyont.
A döntés mögött két fő érv állt:
- az állami nyugdíjrendszer finanszírozása megroppant,
- és azzal érveltek, hogy „senki nem marad ellátás nélkül”, ha mindenki visszalép az államiba.
A gyakorlatban ez történt:
- A tagok választhattak: visszalépnek az államiba vagy maradnak magánnyugdíjpénztárban, de akkor elveszítik az állami nyugdíjra való jogosultságukat.
- A döntési nyomás miatt a többség visszalépett.
- A pénztári vagyont (kb. 3 ezer milliárd forintot) az állam átvette, és beolvadt a költségvetésbe.
Akik benn maradtak, ma is létező, de erősen megcsappant taglétszámú magánnyugdíjpénztárakban vannak.
És mi lett azokkal, akik beléptek?
Az ő járulékaik valóban évekig a saját számlájukon gyűltek, befektették őket, és papíron megvolt a hozam is.
Amikor a rendszer megszűnt, az állam átvette ezeket a megtakarításokat – azzal az ígérettel, hogy azok beépülnek az állami nyugdíjba.
Tehát nem tűnt el minden, de:
- a pénz egyéni számlajellege megszűnt,
- és az ígéret szerinti „saját megtakarításból” ismét csak egy állami ígéret maradt.
Sokan ezért érzik úgy, hogy „amit befizettek, elvették tőlük”
Mi volt az igazság?
| Kérdés | Valóság |
| Volt, aki belépett, és volt, aki nem? | Igen. A belépés kötelező volt az új dolgozóknak 1998 után, önkéntes a többieknek. |
| Aki belépett, annak a pénze a saját számlájára ment? | Igen, befektették és hozamot termelt. |
| Aki nem lépett be, az jobban járt? | Rövid távon igen, mert nem csökkent az állami nyugdíjrésze. Hosszú távon vitatott. |
| Amikor „elvették”, azt vették vissza, amit mások eleve az államiba fizettek? | Nem pontosan. Inkább arról volt szó, hogy az állam visszavette a magánnyugdíjpénzeket, mert az állami kasszának szüksége volt rá. |
| Maradt ma magánnyugdíjpénztár? | Igen, de nagyon kevés taggal és csökkent szereppel. |
Mi a tanulság?
A magánnyugdíj története jól mutatja, hogy a hosszú távú pénzügyi biztonság nem bízható kizárólag az államra.
Ma is érdemes önkéntes nyugdíjpénztárban, nyugdíj megtakarításban, NYESZ-számlán vagy más megtakarítási formában építeni a jövőnket.
A nyugdíjrendszer mindig politikai és gazdasági döntések túsza lehet — de a saját öngondoskodásod az, amit senki nem vehet el.
#pénzügyimentor