Volt egyszer egy szamár, aki egy kertész gazdája mellett dolgozott. Minden nap nehéz kosarakat cipelt a hátán: trágyát, gyümölcsöt, növényeket a piacra és vissza. A kertész korán keltette, kemény munkát követelt, és nem törődött különösebben az állat kényelmével. A szamár egy idő után megelégelte a sorsát, és így fohászkodott Jupiterhez:
– Ó, nagy Jupiter! Kérlek, adj nekem másik gazdát! Ez a kertész dolgoztat és fáraszt, nem bírom tovább!
Jupiter meghallgatta, és másik gazdát rendelt mellé: egy tímárt. A szamár reménykedett, hogy most jobb sora lesz, de hamar rájött, hogy ez sem sokkal különb. A tímár a vízbe hajtotta, nehéz bőrökkel rakta meg nap mint nap, és a műhely környezete is kegyetlen volt: bűzös, nyirkos, zajos. A szamár ettől még jobban szenvedett, mint korábban. Ismét kérlelte Jupitert:
– Ó, kegyelmes Jupiter! Ennél a tímárnál sem bírom tovább, küldj máshová, kérlek!
Jupiter végül harmadszor is teljesítette kívánságát, és egy szűcshöz küldte. A szamár eleinte fellélegzett, mert a munka látszólag könnyebbnek tűnt. De hamarosan világossá vált, hogy ez lesz a legvégzetesebb döntés. A szűcs már nem tartotta sokra: nem törődött vele, alig etette, csak hasznát nézte. Egy napon, amikor a szamár kimerült és összeesett, a szűcs nem siratta meg – a bőrét lehúzatta, hogy dobverőt és sarut készítsen belőle.
(Ezópusi mese)
Ez a történet arra figyelmeztet minket, hogy ne hozzunk elhamarkodott döntéseket csak azért, mert épp elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel. A vak változtatás, alapos mérlegelés nélkül, könnyen vezethet még rosszabb sorshoz.
Ám ugyanakkor azt is fontos megértenünk: nem kell belenyugodnunk egy rossz vagy kizsákmányoló helyzetbe csak azért, mert másutt is lehetnek nehézségek. A kulcs az: lépjünk körültekintően, tudatosan, megfontoltan! Vizsgáljuk meg, mitől rossz a helyzetünk, milyen lehetőségeink vannak, és csak azután döntsünk, ha értjük, hová vezet az út.
Nem minden változás vezet boldogsághoz, de a tétlenség sem mindig biztonságos. A bölcs ember nem a menekülésben keresi a megoldást, hanem a megértésben és az irányításban.